Megigazulva és megszentelve
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Róma 3:28 A megigazulás egy befejezett, teljes mű, és abban a pillanatban tökéletesen megigazulunk, amikor hiszünk; a megszentelődés pedig egy befejezetlen mű, és soha nem lesz tökéletes, amíg a mennybe nem érünk. A megigazulásban nem növekszünk (ugyanolyan mértékben vagyunk megigazultak abban az órában, amikor először jövünk Krisztushoz hit által, mint amennyire az örökkévalóságban azok leszünk); a megszentelődés ezzel szemben egy fokozatos munka, ahogyan folyamatosan változtatjuk és átadjuk a szívünket Krisztusnak. A megigazulás a személyünkre vonatkozik, az Isten előtti helyzetünkre. A megszentelődés viszont a jellemünkre és szívünk erkölcsi megújulására vonatkozik. A megigazulás Isten cselekedete rajtunk, és mások számára nem könnyen észrevehető; a megszentelődés Isten munkája bennünk, és nem rejtőzhet el mások elől. A megigazulás adja meg nekünk a mennyországra való jogosultságunkat; a megszent